Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

Magyar porszemek. Magyar porszem! — a forgó szél Miért ragad el rohanva?! Omladozó udvarházak Elapadóit szívek hamva ... Magyar porszem, kincses porszem, Tölgyfa, kalász, rózsa őse, Benned aludt rege-álmot Bal idők bus hegedőse... Nagy idők szép hegedőse... * * Telesírtuk véres könnyel, Átitattuk drága vérrel, S mégis szórtuk két marékkal, Szórva-szórtuk szerteszéjjel, Mint a gyermek puszta parton, Ha a tengert šzél fodrozza, Homokot vet hüs habokba, S várja, hogy az visszahozza ... Várja, hogy az visszahozza... * * Most, hogy kevés van belőle, Szedjétek két kézzel össze Mintha gyémánt, mintha gyöngyszem, Mintha élet volna közte... Szedjétek két kézzel össze, Dacos lábbal álljatok rá, Nem tágítva talpalatnyit, Váljatok rajt szíklafokká! Váljatok rajt szíklafokká! Szíklafokká, ahogy néha Tajtékörvénv közepébül Habszülötte — napsütötte Büszke sziklasziget épül. Kis korallok átfogóznak. Ölelkeznek, mind a hány van, Szirtté válnak és megállnak Zugó, dörgő óceánban... Szerteomló óceánban... 52