Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

Az én his barátomnak. Barátom vagy. A lelkem tükre, Mely hűségesebb nem lehet. Én rád bízom egy élet kincsét, Én rád bízom a szívemet. Mí bennem jó, te benned jobb lesz, Mí nékem szép volt, szép neked, És tudom, érzem csalhatatlan. Mit hittem én: tovább hiszed. .,..És zsongó lelkem képeddel tele, Én rózsám rózsalevele! * * * Barátom vagy. nem hagysz te cserben, Nem hagysz, ha rám akármi vár. Erős, fehér a szíved derűje, Mint a reggeli napsugár. Két puha bársony-gyermekkézzel Legyűrsz vasmarku bánatot, S mít pálya, hír, kincs meg nem adhat, Egyetlen szóddal megadod. . És zsongó lelkem képeddel tele, Én rózsám rózsalevele! * * '<•• Barátom vagy, a kit megunni Nem lehet soha, — sohasem. Minden szavad uj, mint a holnap, S mint virradatot, ugy lesem. Mint virradatot, telve fénynyel, Mely éjjelt visz és napot ad, És minden egyes píllanatja Sző ragyogó édes álmokat... .És zsongó lelkem képeddel tele, Én rózsám rózsalevele! * * Barátom vagy, te píczínv ember, Barátom, — nem csak gyermekem, Te életem tündérmeséje, Kí utat mutatsz énnekem; Mert hogyha aranyos fejecskéd 30