Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

be vadabb, be szenvedőbb, be nyomorultak lettünk, be összezavarodtunk, be igen gyötrődünk régi nyűgből ránkszorult szük hurokforma alatt s úgy keresünk, kívánunk újforma életet. Bizony más lett a vers ís. Be satnyák és be vének akik nem értik többé a világ uj szavát hogy új bornak új tömlő s nem a régi dukál. Mí nem akarjuk apáink életének bukott, csalt életének hazug-jó kópiáját: új igéket akarunk, új ruhákat, új lelket, boldogságot, gyönyörűséget és csodákat — mí ís csak emberek vagyunk és csodavárók szenvedettebb és hívőbb emberek vagyunk mí: s az új vers, romokon tántorogva vezérként, legyen kenyérszelésünk: őszinteség s erő. Prédikálok. Letépem magamról nyakkendőm, gallérom s gyöngyházas ingemet Úgy állok elétek a harapós ošzí dérben Nincs mit szégyelnem előttetek, fiúk: Nézzétek az én sovány testemet Nézzétek riadozó esett szemeimet Ne hígyjetek ti tolvaj keneteknek Meztelen mutatom szörny nyomorúságom Nem prédikálhatok jóságot, szépséget Igazság, velőthasító nyers igazság lettem Hulló család bomló nép testamentuma: Utolsó vasalt rongyaim vetem s rázom elétek a dérverte földre hadd vegyen meg az isten hidege: csak meglássatok s meglássátok a belémfojtott, kenyérrel muszájolt tiltott igazság szent agyarait: Ne adjátok el önönmagatokért önönmagatokat, hogy hja szent a kenyér! Nem szent a kenyér ha csak új nyomort szülni ad erőt! Ne hígyjetek tí nyálas prófétáknak Ne várjatok tí jóságra, csodákra Tí legyetek a Sors és Büntetés mert ellenetek gázol s bűnözik 21