Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Tamás Lajos

Sorsom visszája. Emelkedések s bágyadások Között hullámzik életem. Sokszor a szó is csúf verem, Hol el kell buknom menthetetlen. Büszke taréj a hullám élén Végig söprök hídon és gáton. De szétpattan egy szalmaszálon Felfújt vágyaim buborékja. Száz fölfegyverzett szándék között Járok védtelen, jóság-balgán S az ajándékos ifjú arcán Gyűlnek a gond titkos redői. Bár pergethetném egyszer vissza A fonalat sorsom orsajáról Lennék öklös legény a sáncon, Kí az ütést ütéssel bírja. Nem béklyózná a lelkemet Szelíd kegyesség, hűs bocsánat. Rabló ura az önzés-várnak Portyázgatnék sikerre, kincsre. Jóság-vesszőmet összetörném, — Sziklából forrást nem fakasztott. — Csákánnyal bontanám a hantot Kegyetlenül, magamért marva. S tudom, kik szóra nem hajoltak A kardom élét megcsodálnák; Míg én az erő torz bálványát Bemázolnám friss, rokon vérrel. Jóságom sátora. Jóságom tágas sátorában Üzöttjeí a kínzó gondnak Gyűlnek a tűzhely melegére S míg lelkük falán öröm dobolgat, Tanítom hívő gyermekségre. Jóságom tágas sátorában Dacos ifjak s gubbasztó vének 158