Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Sárosi Árpád

Az én hajóm . .. A parton álltunk. Tavasz fiai. Acélosak, bizakodók, szüzek. Hívott a tenger, szava egyszerű. Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek. És elindultak az élet-hajók, Aranyvítorlás, büszke paloták. A partokon én vártam egyedül, Értem nem jöttek ígéret-csodák. Az én hajóm, egy furcsa kék hajó. Sem ékessége, dísze, bíbora. Hívott a tenger s akí elkísért: Kormányos-kedvem, dacos címbora. Örvénybe csendesül a gyáva szó. Az én hajóm ís látták hajnalok. Lázas szerelmek égtek árbocán. Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok. Útak. Egyedül az éjnek A bársony kezűnek, az édes szavunak, A velük érzőnek, a néma tanúnak, Csak neki beszélnek: A tört testű utak. Panaszkodnak, sírnak Az örökké élők, sírokon tul érők, A holtrafáradtak, a nyugalmat kérők, Pihenni nem bírnak: A megkínzott utak. — Gázol, tipor rajtuk A kerítő gazság, szánakozó jóság, Elhízott gazdagság, árnyébtestü, jószág. Sebet ver a sarkuk: Jaj, tí tűrő utak! Én, egyedül Neked: Az áldott kezűnek, a tűrés kútjának A könnyes szeműnek, alázat utjának, Vallom meg ezeket: Az én egy utamról. 120