Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról

ügy fejlődésének útjelzőivel, s mennyiben jelentenek eltérést, azaz mennyiben általánosak és miben egyediek. Az eddigieknél pontosabban kellene körvonalazni, hogy melyek szocialista iskolaügyünk húszéves fejlődésében az időtálló, alapozó eredmények és mi a máig is érzékeny hézagokat hátrahagyó örökség? Szeretnénk hangsúlyozni: az iskolaügy sohasem lehet független az általános politikától. A csehszlovákiai magyar iskolaügy nem független hazánk politikai, gazdasági és kulturális életétől, a csehszlovák művelődési politikától és természetesen a neveléstudománytól sem. A csehszlovákiai magyar iskolaügy fejlődése, a pedagógusok tevékenysége mindenkor visszatükrözte és viszszatükrözi azt a közeget, melyben élt, lélegzett. Tudjuk, ez a légkör elsorvaszthat. Vitathatatlan tény, hogy a csehszlovákiai magyar iskolaügy erősödik, hogy a tanítók képesítése megfelel a szlovákiai átlagnak, hogy a magyar tanulókra ugyanannyi tankönyv jut, mint a szlovák tanulókra, hogy pedagógusaink a gyakorlatban négy forrásból, a csehszlovákiai magyar, a cseh, a szlovák és a magyarországi pedagógiai művekből meríthetnek, hogy iskoláinkban bőséggel találhatók a cseh, a szlovák, a magyarországi meg a saját kiadású segédeszközeink (diafilmek, vetítők, magnetofonok, televíziós készülékek stb.). Bizonyítja mindez — a még meglevő hiányok és gond ellenére is —, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetiségi politikája az elmúlt két évtizedben lényegében helyes volt. * 3. 1. Ügy véljük, hogy csak ezek után térhetünk rá néhány mennyiségi mutató vizsgálatára, hiszen a „kultúrember csak egy alapon tud tájékozódni, a számok szerezte meg; 1951-ben az egységes alsó középiskola kilencedik évfolyamát a korcsoport 54 %-a, és 1969-ben az alapiskola 9. osztályát 79,33% végezte el. 218