Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről
Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány sajátosságáról
A tannyelvű iskolák Szlovákiában magyar tanítási nyelvűek, s ezek gyakorlatában a szlovák nyelv tanításának színvonalát éri a legtöbb bírálat. (Dolgozatunkban a későbbiek folyamán a tannyelvű nemzetiségi iskolák e típusával foglalkozunk.) A nemzetiségi iskolák oktató-nevelői tevékenységének értékelése során — akár az államalkotó nemzet, akár a nemzetiség részéről — eléggé gyakori az olyan voluntaristaszimplifikáló szemlélet, mely szem elől téveszti (a nemzetiségi, de általában) az iskolák komplex cél- és feladatrendszerét, mert fő funkcióját leszűkíti egy valamilyen nyelvtanító intézmény szerepére. Az ilyen szemléletben vagy a „nagyállami érzéketlenség" vagy a nemzetiségi kérdés „nyelvi szintre" való primitív leegyszerűsítését fedezhetjük fel. Ez a szemlélet (az 50-es években, majd a hatvanas évek elején a csehszlovák szocialista hazafiságra vagy a csehszlovák államiságra hivatkozva) szem elől tévesztette a tanulót, azt, hogy minden ember teljes egyéniség abban a minőségben is, hogy egy meghatározott nemzetiséghez tartozik. Leninre hivatkozunk, aki a baloldali túlzóknak azt mondotta, hogy nem kellene törődnünk a nemzeti sajátosságokkal, ha lennének emberek, akiknek nincsenek nemzeti sajátosságai. Az emberek a valóságban valamely nemzethez szoktak tartozni, valamilyen nyelven szoktak beszélni, valamilyen történelmi előzmények nyomán kialakult közösségekben, meghatározott földrajzi helyen szoktak megszületni, olyan természeti, történelmi és kulturális hatások között szoktak felnövekedni, amelyek hatással vannak egyéniségükre, érzelmeikre, gondolkodásmódjukra. Ezek a valóságban létező emberek a maguk összetettségükben és bonyolultságukban magukban hordozzák azokat a meghatározottságokat is, amelyeket nemzeti sajátosságoknak szoktunk nevezni, amelyek közösek bensának problémáiról (Socialistická škola, Praha, 1967, 5. szám 267. old.) 200
