Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

A némaságra kárhoztatás után az itteni magyar olvasónak elsősorban a nemzetiségi sérelem komplexusát kellett magában elemésztenie, a saját egyenjogúságát tisztán látnia. Bábi későbbi költészetében is a gondolati líra uralkodik; a kisebbségi sorssal, társadalmi, filozófiai, erkölcsi problémákkal foglalkozik. Szocialista humanizmus, hazafiság, internacionalizmus, költői és nemzeti öntudat áll „Tízezer év árnyékában" (1964) című kötetének középpontjában. A világmindenség szintézisét akarja megmutatni 1965-ben kiadott ,,A Forrás éneke" című lírai ciklusában. Felméri a világot, az életet, elsősorban az ember útját és keresi a válságokból kivezető utat, a harmóniát: „A sok lelet között elsikkadt rég a diagnózis. Szétvetették a külső-belső ellentétek — ó, ki fog engem újra összerakni! Harmónia, összhang helyett rozsdás abroncs gyanánt szorít, üres hordóvá kényszerített össze a rám erőszakolt, meggyűlölt fegyelem." A „Forrás éneké"-hez hasonló gondolati lírai ciklus a „Könny a mikroszkóp alatt" (1966) is. Amit a költő az előző kötetben átfogó természeti és filozófiai világképben mutatott meg, mindezt újabb költészetében a személyes világ, az elhunyt anya emlékén s a gyermekkor élményein tűnődve mondja el. A háborútól megtépázott közép-európai sorsot ábrázolja személyes élményeivel, történelmi tapasztalataival: „Hazád e rom — s csatatér... Vasúti góc a Mátyusföldén — kisváros volt, aztán hadászati cél, majd rom. A vonat késett, kisiklott valahol, — mint őrült agyban az útjavesztett gondolat. Csak vártunk, álldogáltunk, didergő, furcsa nyájjá zsúfolódva ott, — a fémkosárban izzó szén felett: magyarok, szlávok, zsidók, németek, riadt cigányok — együtt a nomád, hontalan Európa." Bábi Tibor válogatott költeményei 1968-ban „Se elevenen, se holtan" címmel jelentek meg. 135