Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

Bábi mellett főként Ozsvald Árpád (1932—) tűnik ki az első lírikus nemzedékből. Emberszeretetet, szerénységet sugárzó költészete faluról hozott élményekből táplálkozott, s már kezdetben is tudatos formabiztonságról tanúskodott. Eddig öt önálló verseskötete jelent meg: „Tavasz lesz újra kedves" (1956), „Júdása én nem lehetnék" (1959), „Földközelben" (1965), „Laterna magica" (1967), „Szekerek balladája" (1971). Első kötetei a népies realizmust, a két utóbbi pedig a gondolati lírához való közeledést tükrözi. Az ifjúságnak írt elbeszélései „A kispostás" (1965) címmel jelentek meg. „Az a rokonszenves e halk, visszahúzódó költőben, hogy hivalkodó pózok és formai trükkök nélkül éli meg s fejezi ki személyes élete konfliktusait. Tiszta, rendet tartó szavai elkerülik a lehangoltság lázálmait, inkább a töprengés szűrői felé terelik az élményt, az érzést" — írja találóan Ozsvald költészetéről Kovács Kálmán. (Kritika, 1967, 8. sz.) Ozsvald válogatott költeményeit 1969-ben „Galambok szállnak feketében" címmel adták ki. Űjabb költészetében bizonyos hangváltást figyelhetünk meg: régebbi idillikus, falusi életképei helyett a gondolati líra, a filozófiai elmélyülés uralkodik érettebb költészetében. Mitológiai témájú, szimbolikus versei is a cselekedni, küzdeni akarás szándékát mutatják be (Odüsszeusz, Gólem). Egyik legszebb költeményében, a hármas szerkezetű „Az árvaság korá"-ban először emésztő magányát fejezi ki: „nem nyugtat a csönd se, hiába zárod az ajtót hét lakattal", majd gyerekkorát idézi: „Feküdtél a szérűk meleg, kemény földjén: rongyos kis Krisztus, apád is megtagadott". S mindez a befejező részben a költőnek az élő világhoz szóló átkában oldódik fel: „Örökké futkosó hangyák, álljatok meg egy percre, árva tücskök, tegyétek félre a kopott hegedűt, könnyű lepkék, csukjátok össze hímporos, cifra szárnyatokat, szürke pacsirták, kőként zuhanjatok a földre, gömbölyű pókok, vasból fonjátok a hálót... eleven Világ: ments meg engem az árvaságtól!" A felszabadulás utáni szocialista költészetünk úttö136