Közös hazában – Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéről

Csanda Sándor: A szlovákiai magyar irodalom az ötvenes évektől napjainkig

irodalmunk újabb fejlődési szakaszában a legjelentősebb teljesítménynek tartjuk. E regényekről részletesebben az epikáról írt fejezetben szólunk. * Az első verseskötetet Dénes György (1923—) adta ki: „Magra vár a föld" (1952). Ilyen témakörű ciklusokat tartalmaz: „Békét, békét a nap alatt", „Álmomban láttam a jövőt", „A szocialista haza énekel". A népdalok ritmusa, közérthető politikai tartalom jellemezte az első Dénes-verseket. Későbbi kötetei: „Kék hegyek alatt" (1955), „Hallod, hogy zengenek a fák?" (1962), „Évek hatalma" (1966) egyre inkább a csalódás, a vívódás jegyeit viselik magukon. Válogatott költeményei 1970-ben „Az idő börtönében" címmel jelentek meg. Dénes a felszabadulás után a szlovákiai magyar irodalom legtermékenyebb és legolvasottabb költője. Lírája nem egy elit olvasóközönség, hanem inkább az átlagolvasó érzéseit és gondolatait fejezi ki, hagyományos költői eszközökkel. Költői stílusában, szóképei közt főként a megszemélyesítések uralkodnak, s ez azt jelenti, hogy szemlélete erősen emberközpontú. Verseiben azonban stílushibák, képzavarok is találhatók; stílusérzéke nem eléggé határozott. Újabban egyre szaporodó pesszimisztikus költeményei is erkölcsi indítékúak: ezekkel is a jóra, a szépre, az igazra ösztönzi az olvasót. Már az ötvenes évek elején feltűnt Bábi Tibor (1925—) is merészen dobbantó, harcos költészetével, s kezdettől fogva eredeti egyéniségnek, a sémától elütőnek látszott; s rövidesen ő lett a legismertebb csehszlovákiai magyar költő. Az akkori költők közt Fábry Zoltán is őt tartotta a legtehetségesebbnek, a vox humana folytatójának; de ifjúkori lírája magában foglalta az „egyre éleződő" osztályharc kifejezését is. Bábi első kötete: „Ez a te néped" (1954) felkeltette a figyelmet, a második: „Hazám, hazám" (1955) pedig nagy eseménynek, irodalmi körökben szenzációnak számított eredetisége és eszmei mondanivalója folytán. 134