Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

Sorsok, dühök, színek: sorsom. Véres rongyok a málnabokron. S minden, mit már megértem s meg sem értem, Emo-tüzekként szítnak égnem. A mindenség, íme, eljött értem. S a szavak megint rendbe állnak, csikorognak és trombitálnak, megkínoznak és élni hajtnak. Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak. A szó elpusztít, a szó megéltet. A szó: megváltás, a szó: végzet. 3 Hej, jobb is lett volna az otthon adta fogalmak között, szép lánytérdek, kiscsikók, kapa, kasza között, anyámat érteni fordultam vissza, de nem lehetett, nyolcas ekével szántottak fel, s kan ördög vasmaggal bevetett, a rohanás éltetett engem, akkor éltem, ha léptem, léptem várnyomot, csillagot szórtam, •tüdőm elcsorgott, véreztem, voltam, s rám robogott csordákban a sátán, fekete sarat izzadt, alám hányt, egy, kettő, jobbra át, rohamsisak, az ember megterem, el kell vetni csak, az ember megterem, gázálarcban is, apa nélkül is, jövő nélkül is, kint csattog a csíz, a főkapunál 62