Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

az őr cigánylánynak szalutál, lesz még tán a gondom emberi, hitem madárszárnyként vállamból kifakad. Lánghomlokú sápadt tüzér, ágyúk között felderengek, iknédlit eszem, s esténként hajas lány mellén melegszek, aki vad voltam, nyöszörög holtan, s gallyak öléből hideg parazsú bogarak hullnak, a múltam. Nincs több napló, s nincs több részlet, egyszerre érzem az egészet, céljaim szertemásznak, s marad a vitatkozó alázat: a cél csak folytatás, s nem megvalósulás, sohasem arra kell, hogy elé térdepelj. Érteni akarom fegyverem, az atom burkában kavargó kozmoszokat, a szombat délután zokogó lányokat, az apát kereső emberhúsmagvakat érteni akarom — Katonám, hinned kell. 63