Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

KUKORICATÖRÉS Mogorva apám meg én, nagy fia, törünk reggel óta. Egy rántás. Sikolt a cső, mielőtt zsákunkba botolna: Utoljára törünk magunk, vagy az árral szemben ússzál? — őszülő határunkra a közös új térképet kuszál. Ne törjük le aranykarjairól bajszos csecsemőjét, sírja a szár, s a levelek közül zizzenve előlép. Nincs kegyelem! — tör ránk egy újszerű, kemény fényű hajnal. Nincs kegyelem — csörtet apám nehéz, harapós haraggal. Lehet neki a jövő alibi, túl a hatvan éven? Töprengek: törvény, vérző hús, epe kavarog bennem: a véleményem. 40