Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

HÁROM POKOL TÜZE Mákvirágok — pirosban, fehérben illegetik magukat a szélben. Arrafelé kószál pillantásom, nem azért, hogy mákvirágot lásson. Piros lángként lobogó szoknyában, szép menyecske hajladoz a mákban. Azon legel a szemem csikóként. Hej, micsoda idomok, te jó ég! Legénykarom ölelésre rándul: elkárhozok csak a látásától. Azt se kérdve, hogy mi lesz a napszám, istenemre, hátszám simogatnám. Sorra venném minden porcikáját, lángpirosra csókolnám a száját. De csak állok, rögbarnán a nyárban. Ruháimat szerteszét dobáltam. Pedig nem a ruha hevít engem: Három pokol tüze lobog bennem. Húsz ördögként fűt húsz hetyke évem, s nincs lány, nincs asszony, ki velem égjen. Nincs csobogó víz nyugtatásomra: elégek, mint Mózes csipkebokra. 20