Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Mogorva csillag

TÁROGATÓ Fenn koromnyakú felhők tolongnak, csahos őszi szél kergeti őket. A földön meg Gábor bácsi kongat nyaka közé húsz tarka üszőnek. Szikár öreg ember Gábor bácsi, a hatvanon inkább túl, mint innen, azt mondja, már nem tudna bokázni, de jókedvnek híjában sosincsen. Hogyha éppen nem botját tanítja táncolni vad tehenei hátán, felsikong piros tárogatója, szólja kedvét háromezer fácán. Sokszor hallottam, most újra hallom. Gábor bácsi külön nekem fújja, ámuldozó meztelen szívemre minden hangot külön simít ujja. S láss csodát: a tárogatószóra aranykaros csillárok a bükkfák, kigyúlnak körül a csipkebokrok, parázs a bogyójuk, levelük láng. 21