Tőzsér Árpád: Körök – válogatott versek 1953-1982

Adalékok a Nyolcadik színhez

EGY FELKONCOLT SZÜLETÉSNAP NÉZŐTERÉN I A barlang hátsó falán árnyak hajlongnak, furcsa színészek: emlékeim. Eletem azon szakaszát játsszák, mikor még boldog voltam, boldog, mert emléktelen. S a tárgyak is hasonlóképpen voltak boldogok bennem: a fa még ott nyújtózkodott a fában, a nyerítés ott csilingelt a kiscsikók nyakán, s kedvemért a virradat éles sugarai is bármikor visszagörbültek a hegyek puha mancsába. Minthogyha mindig teljes fényben jártam volna: nem volt árnyékom, a halhatatlanság belülről világított meg. Számomra bizonyosság volt a költő véleménye: Élni egyetlen út, s a bizonyosság nyeléből akkor még nem pattant ki a penge: s egyetlen menedék. Nem tudtam menedékekről, nem tudtam, hogy van, amitől menekülni kell. 185