Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

APÁKAT FÉLTENI Jóapám, ne nézz ránk az égből, mit szomorkodj, hogy nem úgy van, ahogy volt, mit búsulj, hogy megváltozott a föld. Olyan régen volt, tán igaz se volt: fúrtam-faragtam, kés villant kezemben, suttyomban nézett féltőn a szemed, hogy meg ne sértse ujjamat a vas, másszor egy lánnyal csókolózva rajtakaptál s hosszú töprengés árán szólottál szót róla pár nappal később, hogy: vigyázz, fiacskám, én nem korhollak, csak így, meg csak úgy, az élet más, mint még te gondolod... lested az Estet: Tisza, parlament, valaki nagy beszédet szólt s kidobták s ágáltatok, vesződtetek, hiába... s mi nem értettünk egy szót se belőle. Hát csak ne nézz rám, jobb lesz így neked. Egyszer, tán épp a Moldva-parton történt, láttam: az élet átöltözködött (azóta így is jól megösmerem) új fegyvereket húzott ki a földből, új vérbe mosdott, álarcot cserélt, s azután találkoztam véle otthon: te s ti mind-mind ájultatok, kapkodtatok, s rettentő furcsa volt, 59