Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

hogy én és mi rettenve vettük észre, hogy nem látjátok a rém lényegét s nem halljátok, hogy merre hív a kürt és nem értetek egy szót se belőle, hogy most magyar múlt és jövő csatáznak s ti régi karddal hadonásztatok: úgy féltem, hogy megvágod a kezed, aztán szájon csókoltad a halált s nem bántott több magyar politika. Jaj, rémes sors ez: apát félteni, s nagy borzasztóság, hogy titeket féltünk új rossz időknek rossz gyermekei — s félelmetes a csönd, a meg nem értő, miben új magyarságért marsolunk, és ebben menni, menni át az ismeretlent, menni a levegőtlen levegőben a ti süket emberhegyeitek közt rátok mutató romról romra emberibb magyar oázis felé — s kérni benneteket, hogy ne nézzetek le ránk. 1927 60