Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

ősi ízt érzek még a borban, kószálok kakukkfüves erdőn, s néha a csókom is hetykébb lesz, mintha ő belecsókolt volna — de én már aratókkal beszélek s el-elnézek kőművest, ácsot, a tanítót embernek tartom s eljárok a comoediákba, köszönök piszkos bányászoknak s a nyomdában testvérnek érzem a szedőket s a gépeket, s akarom a munkát, a szerzést: mindenkinek a kenyeret! Csak néha üt belém az ördög, kavart és zavaros leszek — Félember! fél! fél! — s felsikoltok: jaj, nagyapám, jaj, nagyapám! Perceg a szú... két részbe szaggat... kihez tartozom hát, hová?! 1926 54