Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

EGYIK NAGYAPÁM Perceg a szú, zizeg a régmúlt, nagyon szép ember volt, beszélik, jóllakott délutáni órán, ilyenkor jön s eldiskurálunk, víg, furcsa úr a nagyapám. — Az anyád még gyerekasszony volt, nagyon szép volt, s épp téged vártak, de én már nem tudtam bevárni — simítja szőke kör szakállát s meséje nagy szellemkezével lelkem arcát odaszorítja az életem gyökérzetéhez, mikor halántékára tette Űgy volt, hogy kitavaszodott s ideges pőre indulat cikázott a földi élet erein keresztül, a birtok rég elúszott s a pengők bőgőkbe, tükrökbe vándoroltak, s kesernyés lett a szája szélén szép régi úriasszonyok sok könnyelmű csókja — s mikor mindennek vége volt, szégyenlette, hogy arra jött rá, hogy új életet kell csinálni — igazi férfi volt

5 magyar: szemérmes annyi hibás bánatára — fogta magát s a pipatóriumból egyet szívott még kedvesebb pipáján, aztán leült a rozzant méhesébe, szembenézett a gyilkos csőüreggel, legyintett egyet s homlokára lőtt fiatal volt, úr volt, ki gondja... ? Hol utálom, hol meg imádom, pedig én más vagyok egészen: 53