Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

s anyámmal egymáshoz borulva a csomagomról, vonatérkezésről meg a félre-tett ebédről beszélünk, velőtlen szókat, oda se figyelve, (borzasztóan súlyos a nagy szeretet, és torkunkban a szív földrengő, rettenetes lüktetése; hogy egy butító mámort titkolunk!) Ilyenkor mindig — s mint mondottam előbb: olyankor is — csak későn, ágybabújva, villanyoltáskor szűnik meg a drága félelmes érzés, hogy lágy sírhatnékban oldódjon föl bennem az a valami aminek néha ki-ki muszáj törni — különben gonosz rabló vérszomjas indulatban, gyűlt jóság vak parancsán, a föld legrosszabb emberévé válnék. 1926 47