Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

GYŐRY DEZSŐ VÍZIÓJA SZLOVENSZKÓN Párnázni csipp-csupp hónaposszobám, lelkem drapériáját úgy aggattam terítve s elrévülten a szánakozó idegen falakra, mint égre a napest világdíszítő felhői tarkaságát. És rám szakadt az éber zsibbadás. Lelkem drapériáján kihímzett rejtelemmel — ős klenódiumok tépett ó-menték rongyán szép arcok gyúlnak: látom, látom őket: Simándy révült próféta-szemét Darkó felzúgó, széles himnuszát Komlós komoly barátin-jó eszét Földes zuhintó dogmás pörölyét és sápadt lázban hősi-furcsa Fábryt Lányi fehér keményfa szózatát Sziklayt, szelíd Arany Jánosunk és wilde-i gőgben Márai fölényét fanyar mosollyal Sebesi szavát s magam vajúdó fölcsetlő hitét — ahogy kék fényben én is falra mászom, s a szögön függve képpé dermedünk. Rettegve ébredek: kiégett a térítőm, füstszag van a szobában, kinn kaszálók karéja kél, már pirkad, munkanap van, — — és senki, senki nem hiszi el ezt! Pedig így-lelkem, láttam: esküszöm. 1925 — —