Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

JÁNOS SZAVA HÁROM JORDÁNNÁL A magyar kisebbségnek Addig facsartattam s kínzattam, míg zászlóvá sodort a hit, düh, nyomorúság bélpoklosok, éhezők s szent hóbortok kezébe. Már visznek: mint fáklyát, begyújtani száz korhadt barikádnak! Már látnak: mint vihar szélt, dagasztó ezer tomvadó haragra! Hát parancsolom: máglyára a kolonc szokásokkal, irtsátok a hazug murizó gőg falankszát, csapjátok falhoz a múlt tempók csecsszopóit, rúgjátok föl a vérmes álmok talmi lépjét, verjetek szét a szalmacséplő gesztusok közt, döfjétek le a felfogadott lélekmérgezőket, mert régi nótát, fúj, bőrét félti és bűnös, csak kivált-jussán töpreng s nem ennek az elkínzott csillagjegyű bús népnek nagy elszólítottságán: új megváltót teremteni a világnak! Megyek elöl: máglyára a koloncokkal, dohokkal, irtsátok, tapodjátok, rohanjátok át; de szeressétek az új szenvedést, a tiprott milliókat, a bús életcselédeket, a szolgáknak is örömét, tanuljátok ki a nyomorult sors termő csínját-bínját, — s úgy emelt fővel indul a csillagos nép gyönyörlő célok szélesb szárnyain népek irdatlan versenyén elöl! 1925