Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

PARANCS AZ ÉLETEM Parázs üzeneteket hoz a drót meg a posta, a szél szeretett arcok bőréről száll a számba, jóismerős szagokkal csuklik belém az este, vitáznak, emlegetnek száz házban, száz szobában, jól van ez így: csak jöjjön az eszmék rádiója s forró üzeneteket vigyen és hozzon a lég. Énbennem kapnak formát gomolygó ködvilágok, szavamban lesznek fáklya a szurkos gyász s a szikrák, erőmben lombosul ki az újanthajtott élet, más, új, amilyen nem volt még sose magyaréknál, mert ennyi bokron-árkon még sose kellett futni bíró tüdővel győzve nyers-szédült iramot. Fülem egy nép szívére szorítva hallgatom ki hiányos érverését torz vérszegény hitének, szabadabb levegőre, igazabb levegőre, népek élére, csúcsra, gátra: új jogok ózonába! — én nem számítok — rongy kis életem csak lobogó, mit rám bízott az Ür, s ő szólít: jöjjetek! 1925 39