Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

PRÉDIKÁLOK Vécsey Zoltánnak Letépem magamról nyakkendőm, gallérom, gyöngyházas ingemet, úgy állok elétek a harapós őszi dérben, nincs mit szégyellnem előttetek, fiúk: nézzétek az én sovány testemet, nézzétek riadozó esett szemeimet, ne higgyetek ti tolvaj keneteknek, meztelen mutatom szörny nyomorúságom, nem prédikálhatok jóságot, szépséget, igazság, velőthasító nyers igazság lettem, hulló család, bomló nép testamentuma: Utolsó vasalt rongyaim vetem s rázom elétek a dérverte földre, hadd vegyen meg az isten hidege: csak meglássatok és meglássátok a belémfojtott, kenyérrel muszájolt tiltott igazság szent agyarait: ne adjátok el önnönmagatokért önnönmagatok, hogy hja, szent a kenyér! nem szent a kenyér, ha csak új nyomort szülni ad erőt! ne higgyetek ti nyálas prófétáknak, ne várjatok ti jóságra, csodákra! Ti legyetek a sors és büntetés, mert ellenetek gázol s bűnözik, 40