Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

FRESKÓ Bámulatos kép: óriás terében vak isten fest vérünkbe kent ecsettel nagy barna kínokat, lila titkot, piros jajt, és huzigál évszázadokon keresztül-kasul untalan, hiába. A formák egymás ellen romlanak s a színek külön-külön pompás vakító káprázatja csak egy szürke mocskos egyvelegbe lomhul. Nincs értelme, nincs íze, nincs zamatja: vergődő vázlat kínját tántorogva a tárlaton, sok víg nép között, a mi freskónk zokog. Bámulatos kép: csupa vad vonal, csupa szív, szépség, értelem, erő — csak így az egész semmi, semmi, semmi. S a beleőrült ájulva keni címül s végzetül alája: magyar. 1925 31