Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

ARS POETICA Lejárták magukat a mazna nyafkaságok s nyavalygós nyimnyám lelkek halk bágyadt sóhaját csak elrettentő filmben iszonyítja elénk gépharcok vértengerét kiállt hősünk: a ma. Postakocsi, szélmalom és rózsaszín levél beteg szentimentális kamaszlányként fut el a repülők, mozik s gyors búgó telefon lüktető diadalmas asszonyi vágya elől. Másult világban be megmásultunk mi is, be vadabb, be szenvedőbb, be nyomorultak lettünk, be összezavarodtunk, be igen gyötrődünk régi nyűgből ránk szorult szűk hurokforma alatt s úgy keresünk, kívánunk újforma életet. Bizony más lett a vers is, be satnyák és be vének akik nem értik többé a világ új szavát, hogy új bornak új tömlő s nem a régi dukál. Mi nem akarjuk apáink életének, bukott, csalt életének hazug-jó kópiáját: új igét akarunk mi, új ruhákat, új lelket, boldogságot, gyönyörűséget és csodákat — mi is csak emberek vagyunk és csodavárók, szenvedettebb és hivőbb emberek vagyunk mi: s az új vers romokon tántorogva vezérként legyen kenyérszelésünk. 1925 30