Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

KIÁLTÓ SZÓ 1 Hagymázas órák lázas lába gázolt fekélyvert életünkön által, mint a csorda, ha megvadítva rengeti a távolt s dühét bődülten rúgja ki a porba. Végsőre-ítélt, vérbebuggyant szemmel tüdőnket köptük szét a tárt Időbe, s mint zúzott gyermek, őrült félelemmel meredtünk be az elkövetkezőbe. Már minden: volt, a láz, a vész, a vér, de ha ájult szíveken legalji részbe ások, még ott a múlt: a vádoló „megérte": zöldesbe játszó véraláfutások. Ma rossz a szaga itt a levegőnek, hullát takar talán a hat szál deszka fája, s a dermedt álmok körénk tekerőznek, mint a halál roppant agóniája. 2 Ki lesz legény? hol nőtt bölcsője fája annak, ki belerúg a deszka-várba ? elátkozott és a halál babája, aki bejajgat ebbe a határba, 23