Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

II. Kiáltó szó

ahol gyülevész, cifra gyász rikoltoz, és minden igaz ember félrefordult, ahol briganti-éltet toldoz-foltoz a demagóg — s a szótlan, hogyha mordult, elnyelte s tovább rágódott magába. Ma itt nagy hangosaké a berek, s üvöltöznek a fórumon — dúlt kába nekünk — sötét, szent arcú, ál j ó emberek. Ki lesz legény ? ki szól, hogy élni szégyen ? ki fog dörögni ennyi hangba be, mint végítélet ? — ó, akárki légyen, csak ezt a lármát tarkón csapja le! 3 És vinni fognak, engem, téged, minket és billogot süttetnek homlokunkra, letépnek rólunk tisztességet, inget s mint a bélpoklost, úgy hagynak magunkra, száraz-fán lógni, gazságuk gyümölcsét, hogy varjak vájják felfordult szemünkből rongy étküket... s rózsaszín nyelvük öltsék ránk a jövő fiai, örömüktől. De nem, nem így, nem így lesz! — vert, akasztott húsunk a varjak majd száz ízbe tépik s vadító üzenetnek, a jövőből szakasztott levélnek szórják száz vidéken végig. És nőni fog belőlünk új kor, új nap! addig, ha beledől is az ég tája, szavaink a nagy dermedésbe nyúlnak s zúgják: ez a halál agóniája. 1924 24