Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

Mi elsuhantunk a jövőbe, s amaz meghátrált valahol. így lett világunk önzárt rendszer, s törvénye tüneménybeli: nem népek voltak, csupán eszmék, nem nyers valók, csak visszavervék hitnapunk hold-visszfényei. Mit mondjunk, hogyha számon kérik, mért nem jött utánunk a zöm; s mért zúdult ránk, emberi ösvény csapóira, bosszú-özön; mért nézett ránk poroszló-szemmel a mindenkori idegen; s kik is anyánk nevében szóltak, mért fogtak puskát a tarkónknak, testvérként, tévből, hidegen? Felelhetne egy Földrész sorsa. Jaj, nem így vártunk, felelet! Nem hallgattál a költőidre, Európa: moshadd kezedet! Porban vagy. Ám leged magossán célpontként úszom, büszke sas: sorsunk sorsa az úttörőknek, s mértéke a kortárs időknek épp a hajsza s a nemulass. 13 Én és ezer társam a sorsban szegényekért s kicsinyekért fájtuk s izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. Sosem magunkért, mindig másért 209