Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

11 Homlokom törlöm. Csöndesebben, így évbe öltök perceket s fölcserélem öreg okokkal a sarj következményeket. Ez hosszú nóta volt. S a dallam szent próbatétből született, mire e nyelvnek szava sincsen; könny a köszönet néked Isten, hogy ezt túlélnem lehetett. Hogy is volt csak ?... Kik szelet vetnek vihart aratnak. Rajta hát, vessünk vihart s engedjük vadon a rombolásnak angyalát. Két végén a gyertyát!... Soká lett míg rájövénk, hiába füll: a tetézett düh sincs feloldva, s szűköltünk, mint a kutyák a holdra, tisztán és tehetetlenül a szégyentől s a fájdalomtól, hogy nem, nem, nem lelünk utat. Tanú vagyok. Figyelj utókor : ekkor fogant a gondolat, így s nem gyütt-ment áfium ágyán, s nem idegen cél kéje volt, anyám s népem féltése mart ott, s az éj, amelyben megfogamzott, örök magyar sors éje volt. 4 Nem mi szültük, tán más bolygóról sugárként tévedt ide el, 201