Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

PROMÉTEUSZ PAPUCSBAN Az időgépen nézve A vörhenyeges Elbrusz sziklaorma még vízözönből komor lik a tájra, s a Kárpát-elve tengertükörében először nézi meg magát a Tátra, a Volgát, ezt a Kaspi-nemző sédet, már szopni kezdi gyermeke, a tó: világkeretben kényszerül a sassal kínját vívni az első lázadó, bordateteme véres és kiáll már, a szája csukva, foga vicsorog, de istenével jajszótlan bájol, míg vére csíkokban combjára csorog, csak sastávoztán, hogyha viszketésbe kezd hol hónalja, hol a tompora az apró tetvek szúrásai folytán, gyül dühhé tehetetlen undora: ilyenkor láncát rázza és felénk néz, öreg ükünk, a gúzsbakötött szellem. De nem isteni nagy-pardont eseng: csak rovarirtószert a férgek ellen. 1937 181