Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

A POZSONYI STRANDON 1937-ben Fürdött. Most alszik. Szép testén nem mozdul csak egy bugás fű és a két kebel, barna bőrén a napfény éhes kedve, mint Isten aranybáránya legel. Szerelmem ő. S figyelve játszik lelkem: ha bajt képzelek rá, remegek-e ? De hogy! Egy kis túlzással azt mondhatnám róla, a teremtésnek remeke. Ó, tisztelendő s nyájas nagyhatalmak, s ti, népuszítás frakkos ékei, hagyjátok abba a fegyverkezést, mert hátha, hátha bomba érheti. 1937 172