Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

IV. A történelem sodrában

LIDÉRC A KÁRPÁTOKON Úgy hallom múlhatatlanul s feltartóztathatatlanul a világ két sarkán kigyúl a zsarátnok, és porba hull a béke üszkös padlata. Harminchat fok. Én még nem égek. Nem is akarok. Még remélek. Hogy végül győznek a remények s európai középhegységek csöndjét ágyú nem vágja föl. Vándorolok. Föl, le a nap. Főmön csak az ég a kalap. De fejem fő és hány a hab, abrakadab, abrakadab, nem gyúl-e ki Ukalegon ? Hangos a bordély: „Európához". Minden lány fél, két móc vivátoz. S a népemet, míg lelkem átkoz, egy fickó úgy rántja magához, mint rabnőjét a basakény, s szegény szűz, ahogy úri híre kívánja: nem nézi, a szíve mit súg. Könnyesen, kiterítve 173