Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

SZÉLJEGYZETEK A „Viharsarok" margójára Hányszor takarták cl szép arcodat nemzetem lelke, borókásba űzött gyermeked elől, gond s politika: te szent nevedben mérget átkozó siserehad] a álszent ügynököknek, kik azt hazudták, hogy ők, az Te vagy. Kételkedtünk. És vártunk meglapulva. S ha kődobás vérezte fel az ajkunk, „mégis szeretlek" suttogta sebünk. S ím, kél a nap. Szép hagyományként sütsz ránk új bánatközösségbe biztatgatva, legszebb szerelmem, magyar nép, anyám. Ha egyszer elfogyunk A Márciusi Frontnak Sokszor nem bírok elaludni, forró az ágy, dobál a hab, álmot látok: a népem sorsa nem nagy temetés — sorvadás. S felnyögök, mint a gályarab. Nem értem magunk s téged, Isten, hát nincs szíved, hát nincs eszünk ? virágtalan lesz kalapod, s kár lesz, ha egyszer elfogyunk, s nagy kár, ha egyszer nem leszünk. 159