Győry Dezső: Kiáltó szó – válogatott versek

III. Hegyek árnyékában

Magyar fiatalok hangján Pestre és Prágába Mely leszűkített hazát s láthatárt, s mert idegen hintót húztak lovai, vetetlen hagyta a magunk vetését: egy nagy országnak törpe nemzedékét leváltjuk: kis nép tágabb vágyai. S magunk példáján okulva magunk is, de velünk-élők: minden népetek' intjük az idő hármas örvény-torkán: tanuljatok a monarchia sorsán, s igazságosztást emlékezzetek. Tó és felleg A Szép Szónak Korok tolták bár trónusukra a mindenmindegynek buta eszményét: a nihilre-szánt az életúnott szép halált : a korral kell pusztulnia. Mert lehetett s volt fény az árnyék, a mártír hős, a rongy csodás: szivárványgátját törve fel önnönmagát söpörte el az önmagáért-rothadás. Regénylő tóvíz-szellemével vértanúsorsot vállala az úrmagyar s elátkozott tengerszem-sorsra játszadott: de a tóalj — mocsár vala. 160