Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
élet vezetőiben keltett, de rámutat arra is, hogy az ilyen „súlyos szavak magukban hordják a kisebbségi élet tragikus vonásait, és mindenképpen találóak a kisebbségként kezelt nemzetrészek eleve alacsonyabb szellemi életére". 22 7 Azok közül, akik a dilettantizmus ellen kezdettől irtó hadjáratot hirdettek, példaként Gömöri Jenő Tamást, Fábry Zoltánt és Féja Gézát emelhetjük ki. „Nem tulajdonítanánk olyan nagy jelentőséget a szlovenszkói irodalom dilettantizmusának, ha a békekötés előtti virágzó kultúrájú és lendült irodalmú Magyarországról volna szó - írja 1922-ben a Tűz szerkesztője és kiadója, Gömöri Jenő Tamás. De Szlovenszkóról van szó, amelyben a megváltozott politikai és földrajzi viszonyok folytán immár nagy energiával és gyürkőzéssel versenyeznie kell a magyar kultúrának és irodalomnak más kultúrákkal és irodalmakkal, hogy fönnmaradhasson, és törhetetlen erejét megóvhassa és gyarapíthassa. Ebben a versenyben pedig rettenetes tehertétel a dilettánsok sáskahada a szlovenszkói magyar irodalomra és kultúrára nézve ... A magyarságnak is be kell látnia végre, hogy nem érdeke az, hogy akárhogy és akármilyen hamis hangokon is, de magyarul énekeljenek csepűrágók, rímkovácsok, iparosköltők, Patacsy Dénesek és félbolondok, hanem az az érdeke, hogy csak ihletettjei énekeljenek." 22 8 Fábry a dilettantizmust olyan „véd- és dacszövetségnek" nevezte, amelybe „mindenki, aki áldoz és áldozni akar a magyarság oltárán", beléphet, és azon nyomban íróvá avatódik. Kíméletlenül pellengérező írásaiban a dilettantizmus és a provincializmus összefüggéseire is élesen és egyben súlyos veszélyt jelző aggodalommal mutatott rá: „A perspektíva már az elején lényegtelenre szűkül, és marad - a provincializmus. Az örök rontás, amihez itt oly könnyen, olyan észrevétlenül le lehet csúszni. Sokak sorsa ez. Emberek, értékek, kik ma még fenn vannak, és reményt, ígéretet jelentenek, már ma is magukon hordozzák a lélek-, akarat- és értékölő bacilust: a provincializmust, és a dilettánsok, az önképzőkörösök ujjongva fogadják vissza körükbe a megtért bárányt. Mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Ha valaki meg meri mosolyogni a provincializmust, ha valaki csak a dilettantizmust látja, és órával a kezében beje89
