Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
lenti: jó urak, a kíméleti idő lejárt, akkor egy horkanással felzúg az egész vadaskert: szemtelen zsidó, gaz kommunista, destruktív elem és hazaáruló, nemzetgyalázó emigráns." 22 9 A szlovenszkói származású Féja Géza - aki az itteni magyar irodalmat Magyarországról áldozatkészen és folyamatosan istápolta 23 0 - szókimondásához híven a dilettantizmusról is többször megmondta a kemény igazságot. Egyik kritikai felmérésében határozottan elutasította azt az álláspontot, amely a dilettantizmusnak a kisebbségi önvédelemben való angazsáltságáért felmentvényt adott: „Inaszakadt elmélet született, hogy a toll minden magyar forgatója fontos nemzeti hivatást tölt be tekintet nélkül arra, hogy a toll szántotta barázdában tiszta búza vagy pedig gizgaz terem. Sok helyütt odáig ment a dolog, hogy valóságos dilettáns író-bokrok teremtődtek provinciális színvonallal és gőggel. A kritikát kezdettől fogva ártalmas valaminek nyilvánították, mintha rossz versekkel s regényekkel népet és nemzetet lehetne menteni. . . Pedig a rossz vers, a gyenge regény, a szűk látókörű publicisztika, a partikuláris érdekeket simogató kultúra, mind a magyarság emberi és nemzeti igényeinek tagadását jelentik. A dilettáns irodalom tehát távolról sem a nemzeti nyelv ápolója s fenntartója, hanem a nemzet nagy áldozatok és erőfeszítések árán megteremtett szellemi színvonalának megcsúfolása." 23 1 Meg kell állapítani, hogy a hazai magyar jobboldalon is akadtak olyan kulturált irodalmárok, akikben a dilettantizmus burjánzása viszolygást keltett, és akik viszolygásukat nem is rejtették véka alá, noha jól tudták, hogy az első kisebbségi évtized dilettantizmusa a politikai jobboldal irodalmi segédcsapatának számít. Szvatkó Pálról - aki a Prágai Magyar Hírlap belső szerkesztője és irodalmi szakértője volt - az a szellemes és találó éle terjedt el, hogy a karriert jobboldalról, a tapsokat baloldalról várja. 23 2 A gerincesnek egyáltalán nem nevezhető, de rendkívül művelt Szvatkó még az ellenzéki pártok hegemóniája idején sem tagadta meg kényes irodalmi ízlését, és abban a tanulmányában, amelyet egy Budapesten kiadott szlovákiai magyar antológia (Szlovenszkói magyar elbeszélők) előszavaként a szlovákiai magyar irodalomról 1937-ben írt, a baloldali költőket (Vozárit, Forbáthot) és a „kiátkozott" Győryt emelte ki legin90
