Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

lenti: jó urak, a kíméleti idő lejárt, akkor egy horkanással fel­zúg az egész vadaskert: szemtelen zsidó, gaz kommunista, dest­ruktív elem és hazaáruló, nemzetgyalázó emigráns." 22 9 A szlovenszkói származású Féja Géza - aki az itteni magyar irodalmat Magyarországról áldozatkészen és folyamatosan istá­polta 23 0 - szókimondásához híven a dilettantizmusról is több­ször megmondta a kemény igazságot. Egyik kritikai felmérésé­ben határozottan elutasította azt az álláspontot, amely a dilettan­tizmusnak a kisebbségi önvédelemben való angazsáltságáért fel­mentvényt adott: „Inaszakadt elmélet született, hogy a toll min­den magyar forgatója fontos nemzeti hivatást tölt be tekintet nélkül arra, hogy a toll szántotta barázdában tiszta búza vagy pedig gizgaz terem. Sok helyütt odáig ment a dolog, hogy va­lóságos dilettáns író-bokrok teremtődtek provinciális színvo­nallal és gőggel. A kritikát kezdettől fogva ártalmas valaminek nyilvánították, mintha rossz versekkel s regényekkel népet és nemzetet lehetne menteni. . . Pedig a rossz vers, a gyenge re­gény, a szűk látókörű publicisztika, a partikuláris érdekeket simogató kultúra, mind a magyarság emberi és nemzeti igénye­inek tagadását jelentik. A dilettáns irodalom tehát távolról sem a nemzeti nyelv ápolója s fenntartója, hanem a nemzet nagy áldozatok és erőfeszítések árán megteremtett szellemi színvona­lának megcsúfolása." 23 1 Meg kell állapítani, hogy a hazai magyar jobboldalon is akad­tak olyan kulturált irodalmárok, akikben a dilettantizmus bur­jánzása viszolygást keltett, és akik viszolygásukat nem is rej­tették véka alá, noha jól tudták, hogy az első kisebbségi évtized dilettantizmusa a politikai jobboldal irodalmi segédcsapatának számít. Szvatkó Pálról - aki a Prágai Magyar Hírlap belső szer­kesztője és irodalmi szakértője volt - az a szellemes és találó éle terjedt el, hogy a karriert jobboldalról, a tapsokat baloldal­ról várja. 23 2 A gerincesnek egyáltalán nem nevezhető, de rend­kívül művelt Szvatkó még az ellenzéki pártok hegemóniája ide­jén sem tagadta meg kényes irodalmi ízlését, és abban a tanul­mányában, amelyet egy Budapesten kiadott szlovákiai magyar antológia (Szlovenszkói magyar elbeszélők) előszavaként a szlo­vákiai magyar irodalomról 1937-ben írt, a baloldali költőket (Vozárit, Forbáthot) és a „kiátkozott" Győryt emelte ki legin­90

Next

/
Thumbnails
Contents