Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
zsáltsága a toleranciát és a pedagógiai tapintatot hosszú ideig nem ismerte. 26 3 Az utolsó két-három év (1936-38) türelmessége, objektív kritikája már nem volt elegendő ahhoz, hogy az esztétikai mulasztásokat pótolja, a szektás túlzásokkal okozott zavarokat helyrehozza, és az értékeket rendbe és helyükre állítsa. A csehszlovákiai magyar irodalom első szakaszáról máig sincs még kidolgozott és megalapozott értékrend, de Fábry az „egyéniségében és képességeiben meghatározódott" kritikusi szerepét irodalmunk új szakaszában annak ellenére meg tudta valósítani, hogy munkásságának súlypontja most is az antifasiszta publicisztikán van. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a két világháború közti irodalmunk feldolgozásához is az ő előző kritikusi munkássága szolgáltatja a leggazdagabb közvetett forrásanyagot; önkritikus vallomásai, utólagos önfelmérései és helyreigazításai pedig ahhoz is hathatósan hozzájárulnak, hogy az irodalomtörténészek erről az esztétikailag meglehetősen egyenetlen forrásanyagról a selejtet leválasszák. A dilettantizmustól mértéktelenül ellepett zsenge csehszlovákiai magyar irodalom az esztétikailag szilárd és objektív kritikának és a kiválasztódást tükröző megbízható értékhierarchiának hiányát ugyancsak megsínylette. Az irodalom fejlődésében, főképp az utánpótlás alakulásában, emellett sokszor kirívóan mutatkozott meg annak a szellemi visszaesésnek a hatása is, amely a gazdasági, politikai és kulturális diszkriminációval sújtott kisebbségi társadalomban fokozatosan érezhetővé vált. A szellemi visszaesés közvetlen okát többen - és helyesen abban látták, hogy a kisebbségi helyzetbe került nemzetrész a regenerálódást biztosító szellemi központok és intézmények (egyetem. Akadémia stb.) nélkül maradt, és mivel ezeket később sem tudta kiharcolni magának, „eleve alacsonyabb szellemi életre" kényszerült. Borsody István az irodalom viszonylatában beállt szellemi pangásra észrevehetően „középosztályos" ízléssel és hiányérzettel, de lényegében találóan mutatott rá: „A irodalmi elit szelleme normális körülmények között önmagától toborzódik: egyetemek, folyóiratok, irodalmi egyesületek és társaságok révén. Az irodalmi élet bizonyos fokig társadalmi élettel is jár: ez érintkezésben csiszolódik az ízlés, vélemények cserélődnek, a témák felszínre 98
