Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

kerülnek, foglalkoztatnak; nemcsak léha szalonélet ez, hanem szellemi civilizáció. Nálunk bizony alig van valami, ami az irodalmi tudatot ébresztgethetné s az irodalmi műveltséget serkenthetné ... Még nincsenek magas irodalmi köreink, ahonnan a vezető szellem gyökerei mindenüvé szerteágazhatnának. Társadalmi életünk sok helyütt sivár és színvonalatlan, nem teremt irodalmi légkört."

26

4 Vass László, Vájlok Sándor és Krammer Jenő az értelmiségi és irodalmi utánpótlás művéltségi és nyelvi színvonalának súlyos hanyatlására figyelmeztettek: „Az utóbbi években aggasztó tünetek jelentkeztek szellemi életünkben - írta egyik tanulmányában Vass László. - Az újabb nemzedék értelmisége soraiban egyre kevesebb »kiművelt emberfőt« látunk. Ijesztően esik a nívó. A művészi kifejezés nyersanyaga, a tartalom és forma, sőt már maga a nyelv is: erősen provinciális ízű lett, érzéketlen az anyaországi írók meghúzta irányvonallal szemben. Felemás kultúra zavarja meg a szlovenszkói magyar írók teremtő kedvét. Ezt a nemzedéket már a leszakadás veszélye fenyegeti az egyetemes irodalmi színvonalról."

26

5 Vájlok a Harmadik irodalmi nemzedékünk című cikkében „szlovenszkói magyar irodalmi bozótról" s „irodalmi vaskorról" beszél, és egy sor elszomorító tényt konstatál: „A harmadik nemzedék egyes tagjai élményüket nem tudják a nyersanyagtól elszabadítani és irodalmivá kiképezni... Alkotásaikban a mélypontot a stílus jelenti. Nyelvüket nemcsak stiláris szempontból kell bírálat alá venni, hanem sokszor nyelvtanilag is."

26

6 A kiváló pedagógiai szakember és szakíró, Krammer Jenő, a nyelvhasználat bizonytalanná válásáról és a nemzeti műveltség hézagosságáról ír: „Szlovenszkói magyar szellemi életünkben lehetetlen észre nem venni, hogy a nyelvhasználat biztonsága és tisztasága igen problematikussá lett körülöttünk. Lelkiismeretes kultúrmunkás számára mérhetetlen gátlás ez. Önmagának fáj, ha vét a nyelv szelleme ellen, és így kifejezésmódja félénkké, akadozóvá válik, ami az alkotó lendületet eleve megköti. De a felnövekvő új magyar generációk a magyar műveltség többi területén is érezhető hiányokkal viaskodnak. Mert nem lehet olvasás által mindent pótolni. Még a múlt nagy irodalmi értékeit. 99