Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
väzni, hogy a harmincas évek elejétől írói munkásságában egyre nagyobb mértékben a háború- és fasisztaellenes publicisztika jutott túlsúlyba, és az azon belül használt pamflet módszere a kritikába is átkerült, a kíméletlen hang ott is uralkodóvá lett. Fábry kritikai „destruktivizmusa", „irodalmi vésztörvényszéki" szerepe 26 0 1935-36-ig tartott. Ezekben az években aztán amikor a fasizmus elleni harc a népfrontpolitikát, a demokratikus erők széles összefogását tette szükségessé - Fábry írói módszereiben is lényeges változás s a céloknak és a műfajoknak megfelelő erőátcsoportosítás, erőelosztás állott be. Harcos temperamentumának, ostorozó szenvedélyének erejét az „antifasizmus műfajába" 26 1 koncentrálta, a szektásan értelmezett pártosságot pedig - politikai és kritikai vonatkozásban egyaránt - szocialista humanizmussá tágította. Kritikai és irodalompublicisztikai cikkeiben és tanulmányaiban ettől az időtől kezdve kapott központi szerepet és hangsúlyt a híres „vox humana", a barbárság elleni emberiesség általános emberi és irodalmi eszménye. 26 2 Ha a Magyar Napban és a Korunkban közölt ekkori Fábrykritikákat olvassuk, akkor sajnálkozva gondolunk arra, hogy miért is nem valósulhatott meg a csehszlovákiai magyar irodalmi életben is az az - ideológiai ellentéteket nem elimináló, de az értékeket kölcsönösen elismerő - egészséges atmoszféra, amely például a cseheknél a kommunista Fučík és a katolikus Šalda baráti kapcsolatát, az „abszolút kritikai mérték" szoros megközelítését és az élő irodalom értékrendjének kialakítását lehetővé tette, bár az osztályharcnak és a politikai megosztottságnak a törvényei és hatásai a cseh társadalomban és irodalomban is érvényesültek. A kisebbségi társadalomban és irodalomban a politikai megosztottságot főképpen az egymással divergenciában álló kétféle érzelemnek, az anyanemzethez és az új otthonhoz való kapcsolatnak variációi tették bonyolulttá és kuszálttá. Ebben a helyzetben - amely az embereket osztotta, a szenvedélyeiket pedig szorozta - a csehekéhez hasonló egészséges irodalomkritikai szellem és objektív mércerendszer nem alakulhatott ki; nevezetesen nem teremthette meg az ilyen szellemet és mértéket az az - egyébként elhivatott és predesztinált kritikus, akinek temperamentuma és világnézeti-politikai anga7 97
