Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Előszó az I. kiadáshoz

közösségből". Ez évek folyamán a képzett és tapasztalt irodalomértők nagy része Magyarországra távozott. Az itt maradtak közül Fábry Zoltán a dogmatikus hagyományértékelés legdurvább „gikszereit" helyreigazította és visszautasította ugyan, de az első irodalmi szakasz összefoglaló értékelését és felmérését amit a közvélemény tőle várt - nem végezte el. Azoknak a kezdő embereknek, akik ezt a fontos feladatot aztán nagy merészséggel, de csekély tudományos tapasztalattal és felületes anyagismerettel magukra vállalták, csak olyan fogyatékos munkákat sikerült létrehozniuk, amelyek „a tudatkiesés, tehát a valódi adatszolgálat és historikus szemlélet hiányait árulják el". A csehszlovákiai magyar irodalom első szakaszának korszerű feldolgozásához, a tudományos színvonalú helyi irodalomtörténetírás megteremtéséhez elsősorban a társadalmi élet és az irodalmi élet összefüggéseinek átfogó feltárására és beható vizsgálatára van szükség. Ezt a magától értetődőnek látszó, de eddig elhanyagolt alapozó feladatot, irodalomtörténeti előmunkálatot a mi esetünkben irodalmunk sajátos genezise is hangsúlyozottan fontossá teszi: a csehszlovákiai magyar irodalom - a tipikusan regionális irodalomnak számító és gazdag múlttal rendelkező erdélyi irodalommal szemben - a nemzeti irodalom merőben új külső ágazataként s olyan eredendően nemzetiségi irodalomként jött létre, amelynek kibontakozását és fejlődési feltételeit, a tápláló és formáló erejű helyi hagyományok hiányában, döntő mértékben az új életviszonyok, a kisebbségi élet korlátozott szellemi és anyagi lehetőségei határozták meg. Ebben a könyvben - mely A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között alcímet viseli - a fentebb kiemelt szükségletnek megfelelően arra törekedtem, hogy az első irodalmi szakasz keletkezési körülményeit és fejlődési feltételeit, törvényszerűségeit az itteni magyarság általános életkörülményei között, a társadalmi fejlődéssel való determináltságban és kölcsönhatásban mutassam be. E cél érdekében - és megfelelő forrásmunkák hiánya miatt a két világháború közötti kisebbségi életünkről általában is képet adtam, az akkori fejlődés leglényegesebb politikai és kulturális vonatkozásait kritikusan megvilágítottam. Jellege és struktúrája alapján könyvem olyan irodalomszocio8