Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Előszó az I. kiadáshoz

lógiai munkának tekinthető, amely társadalmi és irodalmi életünk összefüggéseinek nagyobb arányú feltárásával és vizsgálatával irodalomtörténetírásunk számára kíván forrásmunkául szolgálni. Erre a szerepre a könyvet a felhasznált és a jegyzetapparátusban bibliográfiailag rögzített és részben dokumentált korabeli anyag gazdagsága különösképpen alkalmassá teheti. Az alkalmazott módszert a könyv jellege és célja mellett főképpen a feldolgozásra kerülő anyag nagy mennyiségéből és többrétűségéből adódó szükségszerűség határozta meg. A nagy mennyiségű és heterogén összetételű anyag osztályozása és értékelése már eleve kizárta az esszé módszerét, s a pozitivista tárgy- és tényszerűséggel rögzítő objektív rendszerezést és felmérést tette szükségessé. Ennek a módszernek indokoltságát az a körülmény is alátámasztotta, hogy a feldolgozott anyag egy része az előző gyakorlatban önkényesen és pontatlanul használódott fel, másik (mennyiségre nézve nem is jelentéktelen!) része pedig ebben a könyvben került először marxista szemszögű vizsgálat és értékelés alá. Az elmúlt időszak dogmatikus történelem- és irodalomszemléletének egyik túlzása az volt, hogy csak a forradalmi hagyományokat és nevelő szerepüket emelte ki, és a rajtuk kívül eső haladó polgári jelenségeket mellőzte. Ez a felfogás a mi gyakorlatunkban is eluralkodott, s hagyományképünkben és hagyományébresztési kísérleteinkben strukturális és értékelési aránytalanságokat idézett elő. „A mai fő szempontnak (szocialistának) visszavetítése irodalmunk hiteles képét, adekvációját nem tükrözheti - írja erre a helyzetre is találó utalással Fábry. - A kezdeti megragadás más támpontot kíván, más egyezésre rímel ... Ez az irodalom kezdetben polgári irodalom volt, és így ... a topográfiája - még későbbi szocialista telítettségében is - a polgári lapok anyagának tudomásulvétele nélkül nem rekonstruálható." Könyvem a két világháború közti irodalomtudati és részben történelemtudati anyagunk objektív feltárásával és értékelésével az irodalmi megoszlás tényleges proporcióiról képet ad annak ellenére, hogy céljának megfelelően nem a korszak irodalomtörténetét, hanem az irodalmi fejlődésnek, az irodalmi életnek 9