Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
IV.fejezet fjúsági mozgalmak
te, és ennek következtében célkitűzéseit nagyrészt túldimenzionálta, és az illúzió és az irrealitás síkjára vitte. E vonásuk miatt a sarlósokat sokan csak romantikus ábrándozóknak, a mozgalmat pedig merész, de felelőtlen kalandnak tekintették. Az ilyen rövidlátó és sokszor rosszhiszemű bírálók nem akarták meglátni, hogy a sarlósok „gazdag eszmevilágukkal, újszerű ösztönzéseikkel és főleg találó helyzetfelismerésükkel alapvető munkát jelentettek" 17 8, és az erejüket meghaladó vagy történelmileg irreális terveiken belül több hasznos és hasznosítható részeredményt értek el. Azok közül a részeredmények vagy újszerű meglátások és termékenyítő ösztönzések közül, amelyeket a Sarló megvalósított, vagy amelyekhez eljutott, a Magyar Szemináriumok létrehozását, az értelmiségi szakcsoportok szervezését, a magyar szociográfiai kutatás úttörő megindítását és a nemzetiségi kérdésnek kelet-európai arányokban való felvetését emeljük ki. A Magyar Szemináriumokkal — amelyeket a sarlósok a főiskolások érdekvédelmi vonalán, még a Szent György Körben tevékenykedve kezdeményeztek - a hiányzó kisebbségi tudományosságot akarták megteremteni. Ezt a célt a szemináriumoknak nem sikerült megvalósítaniuk, de az egyetemi ifjúság önnevelése terén hasznos munkát végeztek. 17 9 A kisebbségi értelmiség szakcsoportjainak szervezésére abban a fejlődési stádiumban - az 1931 őszén tartott kongresszus idejében - került sor, amikor a Sarló már véglegesen „a harcos magyar proletariátussal szövetkezett szocialista intelligencia szervezetének" 18 0 tekintette magát. „A Sarló vezetősége nem érte be annyival, hogy egy-egy területen felmérte a társadalmi helyzet alakulását, hanem tovább is ment, amikor megjelölte a jövő várható útját, és szervezett kereteket kívánt létrehozni az értelmiség számára, melyek segítségével az bekapcsolódhatik a nép jövőjének alakításába - írja Kovács Endre. - A csehszlovákiai magyar szakértelmiség megszervezése a kongresszus legfontosabb követelései közé tartozott. Az egyes szakmák (építészek, orvosok, pedagógusok stb.) a maguk területének legégetőbb kérdéseit tárták fel, és mindenütt a korszerű megoldásokra irányították a figyelmet." 18 1 Az értelmiségi szakcsoportok rövid ideig működtek, de közülük egyesek (például az 76
