Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
IV.fejezet fjúsági mozgalmak
letezzünk, s miután szabadjára engedtük a lehetőségek számbavételének játékait, kiválogassuk felelősen a történelmileg szükségeset és igazat, a népünknek valót," Ez a magatartás egy ideig még akkor is jellemző volt rájuk, amikor már eljutottak a tudományos szocializmus tanához. „Szinte féltékenyen vigyáztunk egymásra, nehogy valamelyikünk kikössön valahol, egy kész, már mások megfogalmazta programnál, leszögezett célok felé törő szervezetnél, pártnál — állapítja meg ugyancsak Balogh Edgár. - Eredendő humanizmusunkból kiformálódott ugyan már az eszményi szocializmus, s ebbe szívesen emeltünk be egyre több materialista elemet, marxi módszert, ami azonban sajátos körülményeink szociológiáját illeti, még mindig futotta az ősnemzés illúzióiból." 16 9 A sarlósok kedvenc szava az „öncélú" volt; ezt a speciális jelentésárnyalattal ellátott jelzőt kétféle vonatkozásban használták: egyrészt mozgalmi függetlenségüket, másrészt a csehszlovákiai magyarság speciális helyzetéhez és nemzeti adottságaihoz szabott módszerüket és munkaprogramjukat jelölték vele. 1929-ben Az új nemzedék szava című írásában Balogh Edgár a sarlós nemzedék útját, fejlődési grafikonját frappánsan határozta meg: „Az új nemzedék a kispolgári ideológia primitivitásával indult el, s a néppel való autoszuggesztív azonosodáson keresztül érkezett el az érzelmi szocializmusig. Míg végre tisztázta a maga reális helyzetét, és megtalálta a maga szociális lelkiismeretét a tudományos szocializmus társadalomszemléletében, valamint a magyarság védelmének és haladásának legteljesebb biztosítékait a szocializmusért folyó világharcban." 17 0 Ha a sarlósok aszketikusan tiszta erkölcsi idealizmusát és fanatikus igazságkeresését vesszük alapul, akkor a munkásmozgalomhoz való eljutást és az abba való bekapcsolódást természetesnek, szinte törvényszerűnek kell tartanunk. A hiba abban van, hogy a fejlődésnek ezt a hirtelenül felszökkenő ívét és kulminációját csak a Sarló szűk vezetőgárdája és két-három tucatnyi emberből álló magva, törzse tudta befutni: 17 1 a mozgalom tulajdonképpeni tömegét alkotó és a kispolgári radikalizmus szintjén túl nem jutó lelkesedők és szimpatizánsok ettől a lépéstől spontánul visszariadtak. Most, a döntő lépéskor mutatkozott meg hátrányosan a Sarló intenzívebb megszervezettségének 74
