Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
a gyakorlati munkán: szervező és rendező tevékenységen kívül prózai művek dramatizálásával, jelenetek és kórusversek írásával és a munkásszínjátszás szakmai és ideológiai kérdéseivel foglalkozott. A színjátszást így kezdjük című tanulmányában fontosnak tartotta azt a követelményt is, hogy a munkásszínpad programja és a munkásság helyi problémái termékeny kapcsolatban legyenek egymással: „Ha a városban valami sztrájk van, akkor ugyanabban az időben sztrájk-témájú jeleneteket hozunk. Ha ilyen nincs kéznél, akkor magából a folyó sztrájk történéséből kell feldolgozni egy-egy jelenetet." 12 4 A magyar nyelvű munkáskultúra szervezésében, irányításában és népszerűsítésében a harmincas évek első felében Az Út szerzett érdemeket. Ennek a harcos kultúrpolitikai tömeglapnak ilyen irányú tevékenysége a Sarló vezető embereinek bekapcsolódása révén vált intenzívvé. Az Űt szerkesztőivé és munkatársaivá vált sarlósok (Balogh Edgár, Jócsik Lajos, Peéry Rezső, Terebessy János stb.) a lap kultúrpropagációs anyagát igényesebbé és vonzóbbá akarták tenni, és a munkáskultúrát népi elemekkel, nemzeti sajátosságokkal kívánták felfrissíteni. Erre a korszerű törekvésükre - és általában a sarlós mozgalom „nemzeti sajátosságaira" - a szerkesztőség törzsét alkotó „régi... balos, doktrinér garnitúra" ellenséges rosszallással tekintett, és ezzel - mint Balogh Edgár írja - „a párttól jó néhány sarlóst elrettentett". „Nem értették meg, hogy miért is akarjuk a kommunista sajtót formailag is fölemelni, miért fontos az nekünk, hogy a helyesírás is tökéletes, a stílus átütő, a tördelés leleményes és megnyerő legyen. Számukra az nem volt fontos, hogy van-e szavalókórus, művészi-e a plakát, s egyáltalán: van-e valami tervszerűség és fegyelem és folyamatosság, valamelyes munkaigényesség mindabban, ami agitáció és propaganda. Még azért is küzdenünk kellett állandóan, hogy élő együttesben maradhassunk a munkásmozgalommal, hiszen feleslegesnek vélték munkánkat Az Útban és a Vörös Barátságban, s a legszívesebben a külső szimpatizánsok sorába szorítottak volna minket vissza." 12 5 A Balogh által feltárt ellentét vizsgálatánál nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a régi kommunista szerkesztőknek a munkásmozgalomhoz párttagsági kötelék nélkül csatlakozott 63
