Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
sarlósokkal szemben jogos fenntartásaik is voltak. Maga Balogh Edgár ismeri el a következőket: „Jó ideig inkább a Sarló programját képviseltük a pártakciókban, mintsem hogy a párt vonalát vettük volna át és vallottuk-hirdettük volna. A harcba szívvel-lélekkel beállottunk, Lenin volt számunkra a legnagyobb tudományos és erkölcsi tekintély, s világlátásnak, új világért való helytállásnak elfogadtuk a kommunizmust, de ami a politikai fegyelmet, a munkaláncolatok demokratikus centralizmusát illetti, még hosszú ideig az élő emberek példája és szeme állása, mosolya és arcrángása vonzott vagy taszított, nyert meg vagy lökött félre." 12 6 Mindenesetre az is tény, hogy a magyar nyelvű kommunista sajtó törzsgárdájából - egyes kivételektől eltekintve hiányzott az a természetes s „ragyogóan népi, össznépi és valóban nemzeti" szellem, amit a sarlósok a velük érintkezésbe került cseh Fučíknak, Nejedlýnek és másoknak a kommunizmusában csodáltak meg. 12 / A nagyobbára emigráns és zsidó szerkesztőket egyrészt a Horthy-Magyarország nemzeti és faji sovinizmusa, másrészt a csehszlovákiai magyar zsidóság fokozatos disszimilációja a „nemzeti sajátságokkal" szemben tartózkodóvá vagy közömbössé tette. Ez a magatartásuk aztán a proletkult hatására meglehetősen megmerevedett, és nemegyszer a nemzeti jellegzetességeket sommásan elutasító szektás túlzássá, dogmatikus és doktrinér internacionalizmussá vált. Az Űt egyik hangadó szerkesztője, Róth J., a Magyar nemzeti kultúra című írásában a munkáskultúra fogalmát a nemzetköziségre egyszerűsítette, szűkítette le, a nemzeti kultúrát pedig a kapitalizmussal azonosította, és a priori reakciósnak minősítette. 12 8 A kommunista pártot és kulturális politikáját támadó jobboldali sajtó az ilyen szektás megnyilatkozásokat jól fel tudta használni annak az elcsépelt állításnak alátámasztására, mely szerint a kommunisták nemzettagadók. A Magyar írás 1937. évi 3. számában van egy cikk, amelynek egyik része úgy hat, minthogyha Róth J. fenti tételének nyomán fogalmazódott volna meg: „A marxista pártokban elhelyezkedett magyarok... tagadják az egyetemes magyar kultúra létjogosultságát, és a szűkebb horizontú proletárkultúra egyedüli elhivatottságát hirdetik ... Minden kultúrmegnyilatkozást, ami szűk körükön kívül történik. 64
