Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
lehetőségek között, főképpen a praktikus ismeretterjesztés, a műkedvelő színjátszás és a tömeges énekkultúra terén hasznos munkásságot fejtettek ki. Utalásszerűén megemlíthetjük itt azt is, hogy az ellenzéki pártok kulturális koncepciója nem volt teljesen egyöntetű. A keresztényszocialista párt szélsőségesen konzervatív szellemiségével szemben a Szent-Ivány-szárny nemcsak a politikában, hanem a kulturális élet kialakításában is liberálisabb utakat keresett, és aktivista próbálkozásai idején reményteljesnek ígérkező polgári demokratikus kultúrkezdeményezésekre is vállalkozott (a Szentiváni Kúria, az Új Munka Társaság és az Új Munka folyóirat kísérlete). A szövetkezett ellenzéki pártok még a részükre bekövetkezett nagy politikai konjunktúrában, az egyesülésük utáni időszakban (1936-1938) sem tudták és merték az SZMKE kulturális munkáját az általuk óhajtott szintre süllyeszteni. Sőt, tűrniük kellett, hogy a velük politikailag azonosult jobboldali kultúrgárda legjobbjai a népművelés elmélyítésére átfogó koncepciókat és terveket dolgozzanak ki, és ezek keretében az ő kulturális paszszivitásukat élesen bírálják. A katolikus Prohászka Kör legképzettebb publicistája és kultúrpolitikusa, Vájlok Sándor akinek tehetségét és színvonalát az antiklerikális Fábry is elismerte 11 0 - az Új Életben, a Magyar írásban és a Magyar Minervában ekkor írta világnézetileg elfogult, de jól felépített és koncepciózus kultúrpolitikai tanulmányait, amelyekben az ellenzéki pártokat nemegyszer a kulturális lehetőségek elszabotálásával vádolta. 11 1 Hasonló hangnemet ütött meg a magyar nemzeti párti beállítottságú Ölvedi János és a balról átmenetileg jobbra tolódott Bólya Lajos is. 11 2 Meg kell jegyezni persze azt is, hogy az egyesülést végrehajtó új vezető emberek 11 3 „korszerűsödött" taktikájának, német hatásra kialakított „népi" orientációjának ez a régebbi bűnöket ostorozó belső radikalizmus jól megfelelt. A kormánytámogató, de önálló politikai keretekkel nem rendelkező magyar aktivizmus sem a húszas évek folyamán, sem később nem hozott létre országos kulturális tömegmozgalmat. A szociáldemokrácia vagy a polgári demokratizmus eszmekörében mozgó kulturális eszményeit a kormány által fenn58
