Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
tartott magyar aktivista sajtóban fejtette ki és népszerűsítette. Az aktivisták által képviselt kulturális koncepciónak, az úgynevezett kultúraktivizmusnak sarkalatos tétele az egyetemes nemzeti kultúrától és a kommunista eszmeiségű proletárkultúrától egyformán elszigetelt, önálló kisebbségi kultúrélet volt; a saját erőkre támaszkodó kulturális gazdálkodást a csehszlovákmagyar belső kulturális kapcsolatok intenzív kiépítésével vélték felerősíteni és életképessé tenni, miközben szemet hunytak azon tény felett, hogy a kisebbségi magyarság részéről elejétől fogva kezdeményezett kulturális közeledés meglehetősen egyoldalúnak bizonyult, mert a szlovákok és a csehek körében alig keltett visszhangot. Az aktivista-emigráns kulturális koncepciót nemcsak jobboldalról, hanem baloldalról is élesen támadták, és - a kisebbségi önvédelem lebecsülése és a csehszlovák kultúra hatásának egyoldalú hangsúlyozása miatt - szervilisnek bélyegezték. Balogh Edgár abban a híres cikkében, amelyben az eszmei kristályosodás fontos stádiumába jutott Sarlót a vele szemben szirénhangokat hallató aktivizmustól elhatárolta, többek között ezt írta: „Mi, kisebbségi fiatalok megbecsüljük a cseh és a szlovák nép nemzeti önállóságát, s riagy történelmi erőt üdvözlünk függetlenségükben. De nem tagadjuk, hogy e történelmi erők túltengése ellen harcolni akarunk értelmiségi voltunk tudományos fegyvereivel. Nemzetünkért nem exkluzív nemzeti harcra készülünk, hanem szövetkezni akarunk azokkal a fiatal szlovákokkal és csehekkel is, akik a faji erők imperialisztikus túltengése mögött a tőkevalóságot megpillantották, és saját nemzeti államukban is felfedezik nemzetük osztálytalan virágzásának akadályait. A történelmileg esedékes szláv-magyar kiegyezést tehát létrehozzuk, anélkül hogy kormánycsatlósok volnánk, és a kisebbségi létért való harcunkban bármit is feladnánk." t H A magyar aktivizmus kulturális képességeinek és művelődési koncepciója életrevalóságának bizonyítására a harmincas évek elején elsőrendű alkalom kínálkozott. A kormányhatóságok a Masaryk elnök egymillió koronás adományából létesített Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot (népszerű nevén: Masaryk Akadémiát) a jobb- és baloldali ellenzék tiltakozása ellenére az aktivisták kezére játszották. Ezek azon59
