Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
egyetemi városban napközi otthont (klubot), Prágában pedig két bennlakásos diáklányotthont (Erzsébet-otthon és Róza-otthon) létesítettek és tartottak fenn. A prágai diákmenza átlagosan 5560 teljes, 30-35 fél, a pozsonyi 20-25 egész és 25-30 fél, a brünni pedig 10 egész és 15 fél menzasegélyt nyújtott az arra rászoruló hallgatóknak. Az ellenzéki pártok a Társadalmi Nagybizottság révén kezükben tartott magyar diákmenzát politikai befolyásuk erősítésére használták fel, és ha szükségesnek látták, akkor fékként is alkalmazták az általuk hirdetett magyar egység megbontói ellen. A haladó diákcsoportok azon kísérletét, hogy a menza a diákság kezelésébe kerüljön, mereven elutasították és megakadályozták. A főiskolások körében buzgón gyakorolt s nélkülözhetetlennek tartott gyámkodásukat és a menza kérdésében tanúsított „megingathatatlanságukat" érdekesen jellemzi Bólya Lajos: „Munkánkban a politikusokkal is összejöttünk. Részt vettek az ügyeinkben mint szemlélők, érintkeztek velünk, fölkerestek bennünket. Éjjeleket ültünk velük Prágában, és vitatkoztunk a bajainkról, dolgainkról. Közel voltak hozzánk... Az első összetűzés a menzaügyben történt. Mi azt akartuk, hogy a Magyar Diákmenza a cseh menzák mintájára a diákság kezelésébe kerüljön, egyszóval a menzának autonómiája legyen. A harcot elvesztettük; a politikusok nem adták fel a menzát." 9 3 A katolikus Prohászka Kör ismert publicistája, Sinkó Ferenc is megírta, hogy a Sarló által megmozgatott „fiatalok egy része azt kívánta, hogy a menzákat a diákság kezelje. A társadalmi akciót vezető politikusok hallani sem akartak erről, ami elkeseredést okozott az említett fiatalok között, s egyre messzebbre távolította el őket a társadalmi vezetőktől". 9 4 A tárasadalmi akción alapuló diákmenza elvéhez az ellenzék politikusai mindaddig görcsösen ragaszkodtak, amíg a gazdasági válság hulláma a kisebbségi társadalom áldozatkészségét el nem apasztotta, és ezáltal a menza társadalmi fenntartását lehetetlenné nem tette. Ekkor elkerülhetetlenné vált annak a lehetőségnek — az állami támogatásnak - kihasználása, amelyet az ellenzéki diákgyámok negativizmusa addig teljesen elszabotált. Arra való tekintettel, hogy állami támogatásban csak a jogi személyként jóváhagyott diáksegélyző testületek részesülhettek. 50